Magamról

Kökény Marianna vagyok. 1973-ban születtem Kecskeméten. Zeneiskolai tanulmányokat folytattam, de mindig érdekelt a kerámia, a rajz. Bruncsák András rajziskolájában tanultam az alapokat. Ő általa kerültem Zebegénybe a Szőnyi István Képzőművész táborba. Itt minden évben más szakokat ismerhettem meg: grafika, kerámia, restaurálás. 19 évesen kezdtem el varrni. Először kézzel, majd megtanultam géppel is.

1999-ben megismerkedtem a patchworkkel Felber Irén tanítványaként. Ő mutatta meg a foltvarrás alapjait. 2002. október 25-én Országos Foltvarró Versenyen, modern kategóriában I.helyezést értem el az “Ablakon túl” című alkotással. Az ablak négy osztásában a négy évszak (tavasz , nyár, ősz, tél) színeit , hangulatát próbáltam érzékeltetni. Minden kicsi kép más, nincs két egyforma. A munka “log-cabin” technikával készült.

2014-ben kezdtem el textilkutyákat készíteni. Kedvencem a szálkásszőrű tacskó.Az első kutyák két színben, közepes méretben készültek, majd később minden színből kicsi , közepes és óriás méretben. Ezután jöttek a nyuszik, bárányok, madarak.
Jelenleg kárpitosként dolgozom, amit szintén nagyon szeretek. Az itt leeső különböző színű, textúrájú maradék anyagokból készülnek a termékeim nagy gondossággal, odafigyeléssel.

Fontos számomra , hogy minden termék egyedi, szépen kivitelezett, különleges kézműves alkotás legyen.
Nagyon szeretem a munkámat és fontos számomra, hogy akiknek termékeim, kárpitos munkáim készülnek elégedettek legyenek velem.

Nagyon hálás vagyok Kovács Sándor kárpitosmesternek és Agocs Gábor kárpitosnak, Kis Márton kárpitosnak, Frank Péter hangszerkészítőnek hogy az elmúlt években tanítottak, bátorítottak,buzdítottak. És “kis” családomnak akik nélkül nem születhetne, készülhetne ennyi jópofa tacskó.

Zárásként sok történet közül egy aranyos:

Kicsi tacskó születése

Egy vásár alkalmával odaszaladt a pultunkhoz egy kisfiú és kérlelte az apukáját, hogy vegyen neki egy pálcás tacskót (addig csak virágok mellé készültek pálcás kivitelben). A kisfiúnak nagyon tetszett a sötétbarna színű, piros kendős kis kutyus. Apukája nem akart neki venni, de a fiúcska kitartó volt. Mikor végre megkapta, elszaladt és nagy meglepetésünkre letörte a kutyust a pálcáról, magához ölelte és futott tovább. És igaza volt, mert a kicsi kutyák pálca nélkül is megállják a helyüket. Köszönjük neked kisfiú!

  Auch die verfügbarkeit des internets http://essaybestwriting.com/ und die bildungsausgaben spiegeln sich im sprachniveau der einzelnen länder wider.